Anarcs

Weboldal

Az Anarcs név eredete nem tisztázott, egyes felfogás szerint az arany főnév R. anar alakváltozata rejlik benne -cs képzővel megtoldva, más felfogás szerint az itt birtokos Anarcsi családról kapta a nevét. A község egyike a vármegye legrégibb településeinek, amely az itt talált leletek szerint már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. Az emberek a vizektől védett magas dombokon telepedtek meg. Az első település valószínűleg még a csiszolt kőkorszakban alakult ki a mai Diner-szolok dombjain. Második település a Lisztes-hegy, a harmadik a Bugóc.A negyedik a mai Szoros.

Az, hogy már a kőkorszakban is lakott volt a település az 1913-ban talált kőkorszakbeli tál is bizonyítja. Kb. 2500 évvel ezelőtt a Római Birodalomhoz tartozott, erről árulkodó feljegyzést a Nagyőri levéltárban őriznek. A falu 1212-ben tűnik fel iratokban, mint Zsurkot övezo település. 1270-ben a Tegzes család tulajdona a község Onorch néven. Erre bizonyíték a református templom alatti kripta és a Budai Ézsaiás által 1805-ben Debrecenben kiadott történelmi könyv, amely leírja, hogy 1289 körül egy tatárjárással kapcsolatos iratban is szerepel az Onorch név. 1272-90 között Anarcsról Papra vezető utat említenek, földje ekkor Izsép földjével, azaz a dögei nemesek kisajaki birtokával szomszédos. 1317-ben Péter nevű papja a Gutkeled Anarcsi Keled fia Péter végrendeletének a tanúja az iratok szerint. 1351-tol unokáit Lászlót és Domokost ismerjük.1359-ben az Ajakkal és Várdával szomszédos település már Kis- és Nagyanarcsra osztódott, 1412-ben pedig el is határolják a két települést.

1360-ban a fiscusra szállott birtokrészt Várdai János fiai, Miklós és Domokos kapták meg királyi adományként. 1367-ben Anarcsi Lászlóé lett. Kisanarcs XV-XVI. század fordulóján elnéptelenedett. 1551-ben Várdai Mihály és Vetési Péter pereskedett birtoklásáért. 1700 körül a Várdai és Krucsai birtokosoktól átkerül a vajai Vay család birtokába. 1703-ban a Rákóczi szabadságharc idején Rákóczi pihenőhelye. Katonái ez alkalomból 3 nyárfát ültettek a község határában.

1715-ben III. Károly Czóbel Imre brigadéros kapitánynak adományozta, 40000 hold földdel. A község neve ekkor már Anarch. Az 1720. évi regnicoláris összeírás szerint 20 jobbágytelke volt. A század végén a Czóbelek kastélyt építtettek, mellyel egyidejűleg 40 holdas parkot létesítettek, amely a falu közepén még ma is megvan, igaz a területe 14 holdra csökkent. Ekkor telepítették a 100 holdas fenyvest is, aminek nagy részét Ajak község lakossága a II. világháború után kipusztította. A parkot halastó díszítette, amit olasz munkások építettek, maradványa ma is megvan. A park különleges fákkal büszkélkedett, tulipánfa, babilóniai szomorúfűz, platánfa, szomorú-, vér- és jegenyetölgy, fügefa, vasfa, sima levelű páfrányfenyők, őstölgyek. Ezek közül mára már sok kipusztult.

1801-ből származik a község pecsétje, melynek rajzolatát, leírását ismerjük. A köriratban felül hatágú csillag. A zárt pecsétmező alján keresztben szántott stilizált földön 3 szál búza, közöttük csoroszlya és ekevas, fölöttük az 1801-es évszám. 1839-ben már 790 lakosa volt, 1870-ben 3009 kat. hold a határa, 114 ház van benne 874 lakossal, határa ekkor 3009 kat. Hold. 1848-ban Kossuth Lajos is vendége volt az itt élő elmagyarosodott Czóbel-családnak. A XX. század elején 144 háza és 1183 túlnyomóan református vallású lakosa volt. Ekkor postája, távírója és vasúti állomása is volt. Az 1912-ben épült vasútvonal Kisvárda-Nyírbakta között közlekedett.

A községben olaj-, szappan-, lekvár- és szeszgyár üzemelt a Diner földbirtokosok tulajdonában. A földek nagy részét a Dinereken kívül a Czóbelek és a Rézlerek birtokolták. 1945 után ezeket a birtokokat mind megszüntették. Az 1945 után magánkézbe került földeket az 1950-1951-1953-as termelőszövetkezetekbe kellett bevinni a tagságnak. A rendszerváltás után a kárpótlásokkal sokan éltek és vették vissza földjüket.